PROLÓGUS

PROLÓGUS
Ez év tavaszán született meg a gondolat, hogy a Váci Reménység Egyesület alapításának 75. évfordulójáról megemlékezve állítsuk össze az egyesület történetét, és egy kis könyvben kerüljön kiadásra. Sajnos, az 1944. decemberi események és a negyven évnyi kényszerszünet megsemmisítette az egykori iratokat és emlékeket. Még szomorúbb, hogy azóta elhunytak az alapító tagok, sőt az egykori tagok közül is kevesen élnek már. Így az egyesület történetének feldolgozásához, megírásához nem sok adat állt rendelkezésünkre.
Mirkó Ferenc (Tati) alapító tag 1975-ben leíratta visszaemlékezését az 1922-től 1944 decemberéig tartó időszakról. Ezt öccsétől, Mirkó Zoltántól megkaptam megőrzésre, nem sokkal halála előtt. A további feldolgozás során csak saját fiatalkori élményeimre támaszkodtam, illetve szüleim – néhai Szalay Balázs és felesége – V.R.E. múltjáról szóló elbeszéléseire. Sokat segítettek még a cserkészcsapat történetének megírásában Józs Kálmán cserkésztiszt, egykori farkaskölyök vezetőm régi emlékei és visszaemlékezései.
Váci Hírlap és a Váci Napló egykori, az egyesülettel kapcsolatos híreit, tudósításait Moys Csaba tagtárs gyűjtötte ki az 1922-48. közötti időből, a váci Tragor Ignác Múzeumban és a Katona Lajos könyvtárban. Az 1945-1947. közötti időből néhány iratot, feljegyzést találtam az Egyházmegyei Levéltárban is.
Az egyesület és a 811. számú Szent József cserkészcsapata 1922-48 illetve 1929-48. valamint az 1956-os újraalakulási kísérlet történetének megírásáért köszönetet kell mondanom azon régi egyesületi tagoknak, idősebb barátoknak – elsősorban Józsa Kálmán bácsinak – akik emlékekkel, adatokkal segítettek.
Köszönet az alapító tag, egykori öregcserkész Tatinak (Mirkó Ferenc), hogy leíratta visszaemlékezését és Mirkó Zoli bácsinak az írás megőrzéséért.
Köszönet Pálos Frigyes prépost úrnak, amiért megőrizte alapítónk rábízott emlékeit és átadta felhasználásra.
Köszönet néhai édesapámnak, aki az egyesületnek az elsők között lett tagja az alapítás után és az volt 1947-ben bekövetkezett haláláig. Ő ismertetett meg a reménység szellemével, a farkaskölyök- és cserkész élettel.
Ismételten köszönetet mondok Józsa Kálmán bácsinak, és remélem e könyvben kiadott történet átadásával – ha kis mértékben is – leróhatom hálámat.
A múltból a jelenbe áttérve Lehőcz János tagtársnak köszönhetjük, hogy aktív előkészítő tevékenységeként 1989-ben újra megalakulhatott az egyesület. Sajnos ezt a jubileumot már nem érhette meg.
Az újjáalakult egyesület történetét napjainkig az élő emlékezet és dokumentumok alapján Moys Csaba, az újraszerveződött 811. számú Szent József cserkészcsapat történetét Derényi László és dr. Bénik tamás tagtársak állították össze.
A könyvecske végül tartalmazza az egyesület és szakosztályai jelenlegi tagságának és a cserkészcsapat tagjainak névsorát.
Elnézést kérünk a kedves olvasótól, ha itt-ott hosszadalmasnak, netán unalmasnak tartja a történetet. Bár igyekeztünk teljességre törekedni, s egyéni meglátásunk szerint írtuk meg a történetet a pillanatnyilag rendelkezésre álló adatok alapján.
Kérjük a tisztelt olvasót, ha bármilyen – az egyesülettel kapcsolatos – emlékanyag a birtokában van, vagy tudomása van arról, hogy ezeket az írásokat, fényképeket, egyéb emlékeket hol lehet feltalálni, kérjük, értesítse az egyesület vezetőségét. Szeretnénk összegyűjteni, amit lehet, hogy egy sokkal teljesebb monográfiát állíthassunk össze az egyesület munkájáról. Itt nem csak tárgyi emlékekre gondolunk, hanem régi tagok, hozzátartozóik visszaemlékezéseire is.
Külön kérünk mindenkit, hogy aki a II. világháborúban, azt követően a fogolytáborokban, deportálások vagy az 1956-os forradalom és megtorlás idején elhunyt régi tagokról tud, azok nevét, ismert adatait szíveskedjék a vezetőséggel közölni, mert szeretnénk a hősi halottak, áldozatok nevét egy emléktáblán megörökíteni a székházban.
Megköszönve szíves türelmüket, kérem, olyan szeretettel olvassák e történetet, amilyen szeretettel mi írtuk, összeállítottuk.
Vác, 1997. október hó
Szalay István

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.