Függelék 1,2,3,4

FÜGGELÉK 1
A Váci Reménység Egyesület 1922. november 5-én, vasárnap alakult.
Az alapítók névsora:
Dr. Vanyek Béla főiskolai tanár

Tanács Imre tanítóképző intézeti tanár
Somogyi Endre kántortanító
Rassovszky István üzletvezető
Führer László harisnyakészítő segéd
Tolerián Ferenc gépkezelő
Ruzsics János géplakatos
Dunai Lajos asztalos
Köbl István géplakatos
Köbl Miklós géplakatos
Kanala Mihály géplakatos
Paczolt Ferenc gépkezelő
Paczolt lajos géplakatos
Kozmér (Kassai) István géplakatos
Dezsőfi Ede órás
Vécseg Antal  péksegéd
Kocsis József  géplakatos
Hibsch Antal géplakatos
Kőhalmi Károly gyári munkás
Spolvindt János kereskedő
Drajkó László hentes
Pápa Sándor  géplakatos
Mirkó Ferenc (Tati)  fésűkészítő
Takács Géza gyári munkás
Steidl István asztalos
Gráf István gyári munkás
Bartos Károly gyári munkás
Petrásovics (Pozsonyi) Sándor szobafestő
Csomor János jogász

FÜGGELÉK 2
Néma vagyok , és csak mint kő, Reménységet titkon rejtegető”
Mikor megnehezült az idők járása fölöttünk, mikor egy elveszett véres világháború súlya alatt nyögött a lelkünk, mikor testünket elsenyvesztette a sok szörnyű szenvedés nyomora: a magyar ifjúság sorsa felé terelődött a nemzet sorsán kétségbeesni nem tudó és nem akaró magyar lélek és ettől a (lelkileg-testileg) magyar ifjúságtól reméli a szebb magyar jövendőt. Ez a Reménység ihletett meg egy vácegyházmegyei papot, Dr. Vanyek Bélát, s az egész magyar Reménység egy darabját hordozó váci magyar ifjúsággal karöltve nem egészen két évvel a trianoni béke aláírása után, 1922. november 4-én testet adott az éltető Reménységnek, s a magyar Reménységnek megtestesült kis darabja a Váci Reménység Egyesület, mely dacosan kiáltja Trianon felé a „Tria non” – t; hogy „nem, nem, soha!”
A ház pedig, melynek alapköve vagyok, otthona a Váci Reménység Egyesületnek. Több annál: egyik pillére és fellegvára az egész Magyarország gondolatának, mentsvára a szebb magyar jövendőnek. Kőbe vésett gondolat, hogy amit a nyelvnek kimondania nem szabad, azt hangosan hirdessék e falak.
– Akik a Váci Reménységnek otthont adtak, bár nincs nevük, Fölépítik a nagy magyar Reménységet is.
– E falakból új szellem árad, mely megizmosítja karunkat, acélossá teszi akaratunkat, újra virulóvá és éppé a testünket, egészségessé és erőssé a lelkünket.
„ Sokat jelentő kő vagyok, sok magyar nagyon nagy Reménységet bátran hirdető.”
A fenti, kéziratban megmaradt – valószínű fogalmazvány – szöveg került elhelyezésre 1927. május 29-én vasárnap az alapkőletételi ünnepség keretében egyéb iratokkal, dokumentumokkal együtt az egyesületi székház alapkövében.
A kéziratot az újjáalakult egyesület részére Pálos Frigyes prépost úr adta át további megőrzésre, 1991. május 11-én.
FÜGGELÉK 3
Reménység

Voltatok valaha tomboló viharban,
Földet remegtető rémes hangzavarban?
Mikor az égi tűz őserdőket irtott
S épen maradt fatörzs nem maradt csak itt-ott?
Amikor a paloták s gunyhók dőltek romba
És a bennük élő nem lelt irgalomra?
Mikor a jégeső végigvert a tájon
S nem maradt egy kalász messze láthatáron?
Mikor tönkrement a verejték gyümölcse
S nem volt vigasz, mely a szíveket betöltse?
Mert csak a ki egyszer ezeket átélte
Az tud vérző szívvel felnézni az égre.
Az tudja beszülni a menyboltnak kékjét,
Felhőkön áttetsző csillagoknak fényét.
A kit az élet már sokszor porba sújta,
Kinek szíve sajgott mély gyászba borulva,
Kinek gyakran kellett könnyeket törülni:
Az tud a lelkében remélve örülni.
Így örülünk mi is titeket itt látva,
A szomorú múltra ne tekintsünk hátra.

Mindenki szemében a remény tüze égjen,
Mint fényes csillag a sötét magyar éjben!
A hol összegyűltünk: a Reménység háza,
Reménység hozza hát szíveinket lázba!
Reménység egy dicsőbb, boldogabb, szebb honban,
Régi határok közt viruló szép honban!
S szívünk égő tüze messze-messze tájon
Rabtestvéreinknél szikrázva megálljon,
Hogy a remény tüze szökjön ott is lángba:
S higgyék, hogy nem lesznek soká rabigába!

Nekem, mint prológnak más óhajom nincsen:
Minden vendégünket áldja meg az Isten!
Azokat is kik lent ülnek szép rendben
E semmiből kinőtt ragyogó teremben,
Azokat is, akik itt fenn megjelennek
S részesei lesznek a legszebb sikernek!
Szent összetartásban edződjék a lelkünk.
S örüljünk, hogy végre így egymásra leltünk!
Lássák, hogy bármennyit szenvedett a magyar:
Ez a nép még élni s örülni akar!

Írta: Andor Károly 1928 januárjában a székház avatására

FÜGGELÉK 4


Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.